Bocskai István alapítvány
Nyárádmente regionális webportálja
Polgármesteri hivatal weboldala
Bocskai István iskolaközpont
Budapesti Corvinus egyetem Nyárádszereda
Nyárádmente Kistérség
Nyárádszereda
Intézmények





Weather by Freemeteo.com
Nyárádszeredai oktatástörténet

A marosszéki népoktatás kezdeteinek vizsgálatakor inkább csak feltételezésekre vagyunk utalva, mivel nagyon kevés a korai adat.
Valószínü, hogy akárcsak Erdély más vidékein is, a XV-XVL században a Nyárád menti plébániák mellett is folyt valamelyes oktatás (községünk tekintetében a szentannai és szentlörinci plébániákra gondolhatunk), ugyanis már 1503-ban Miklós erdélyi püspök kötelességévé tette vikáriusának, hogy a székelyföldi plébánosok és scholasztikusok fizetésének megadására felügyeljen.
A Marosszéket a XVI. században meghódító reformáció továbbfejleszti a népoktatást. A Biblia és a hittételek anyanyelvü ismerete szükségessé tette a falusi iskolahálózat kibövítését, az oktatás színvonalának emelését. A protestáns "egyházmegyék"-ben a prédikátorok mellett iskolamesterek is dolgozni kezdtek (az első adat a székben 1577-ból származik Lukafalvárol), a tanítómestereket valószínüleg a vásárhelyi Schola particula-ban képezték.
A XVII. században megsokasodnak az iskolatörténeti adatok, így 1602-ben tesznek említést Nyárádszeredában és 1615-ben Nyárádszentannán az iskolamesterföldjéről és jövedelméről; a böi iskola már a XVI. század végén felépülhetett, mert 1643-ban már el is pusztult, csak a helyét ismerték; 1692-ból van feljegyzés a mosoni iskoláról (tanítója Apátzai András).
Úgy tünik, Szeredában problémák voltak az iskolamester tartásával. Az 1692. évi református egyházlátogatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint ekkor 52 eklézsia közül 34-ben dolgozott iskolamester. Több faluban, így Szeredában is ugyan korábban lejegyezték a rektornak járó fizetést, de kiderült, hogy rektort mégsem tartottak. Szeredában 1767-ben ismét kérik egy tanító fenntartását. Úgy határoznak, hogy a pap jövedelmének egy részét a tanító kapja meg, de mivel ez igen kevés volt, 1791 -ig nem találtak rendes tanítót (bár 1773-85 között említve van Dobolyi Gödri Benedek mester). A Református Fokonzisztórium 1788-ban készített összeírása szerint a székben hét faluban nem volt oktatás (hat faluban a gyerekek nem jártak iskolába, a hetedik, Nyárádszereda nem tartott rektort).

A XVIII-XIX. század fordulóján már egyre többet foglalkoznak az elemi népoktatás ügyével. Ekkor községünk területén új iskolák jönnek létre, így 1788-ban az andrásfalvi görög-katolikus iskola (első tanítója Moldován Péter), 1790 után a tompái református iskola (bár első tanítóját, Bodor Ádámot csak 1806-ban említik), az andrásfalvi református iskola 1808-ban (első tanítójáról, Szász Dávid levitáról csak 1810-ben történik említés).
Csakhamar, 1789-tól rendeződik a tanítói állás betöltésének kérdése Szeredában. 1789-1796 között Váradi József, 1797-1815 között Málnási András, 1816-1825 között Marton Zsigmond, 1826-1834 között Bartha Benjámin, 1835-tól 1850-ig Osz Pál tanítanak a református iskolában.
Talán a kór egyre növekvő igényei, talán az egykoron gyakori tanítómester hiánya, valamint a város és a vidék égető szükséglete halaszthatatlanná tették egy felekezeti és nemzeti hovatartozástól független, állandó iskola létrehozását.
A gondolatot 1865-ben, a város birtokossága vetette fel, az olvasóegyletben felajánlván egy alapítandó községi iskola létrehozásához szükséges házat és tanodái alapul 930 forint államkölcsönt. Az olvasóegylet tagjai magukévá tették a városi polgárság eme kezdeményezését, 12 személybol álló bizottság alakult (hat tagot a városi birtokosság választott), amely átvette az ügy kezelését. Miután megszerezték a kormány engedélyét, minden figyelmüket a tőke növelésére fordították. Szívesen adakozott a lakosság is, a bizottság jótékonysági táncestélyeket is rendezett a befolyt összegeket kamatoztatták, amíg el nem érte a 2600 pengőt. 1868. szeptember 4-én a helyi tanító, Szabó Lajos megkezdte a tanítást addig is, amíg az alaptőke növekedésével külön tanítót állíthatnak be.
Az iskola a piactéren indult, majd innen átköltözették a Nyárád utcába, néhai György Vencel kovácsmester lakásába (ezt az épületet vásárolta meg néhány éve Borbély Péter és építette fel helyére családi házát). 1897-ben Tolnai Reginaidtól az állam és a lakosság anyagi támogatásával a Nyárád utcában, a Kaszinó közelében nagy telket vásároltak meg és még abban az évben négy tantermes iskolát építettek fel irodával és tanítói lakással együtt.Az épületet zsindellyel fedték be, de mivel ez tűzveszélyes volt, ezért a lakosság adományaiból és eloadások bevételeiből később cseréppel cserélik ki. Az igazgatói lakást 1917-ben lebontották, mert tűzfala beomlással fenyegetett. 1920-ban román tagozatot indítanak be. Ugyancsak 1920-ban indult a település első óvodája.
1935-ben a helyi lakosság és az állam támogatásával két tanteremmel bővítették az iskolát (ebben muködik ma a középiskola). 1927-37 között tanonciskola is muködött, 1945-tól ismét folytatva tevékenységét. 1947-ben egységes iskola létesül. Az iskola mellett bentlakást is indítanak a Király Sándor épületében; a konyha és ebédlő néhai özv. Gyulai Jánosné lakásában volt. Mindenféle kiadás a szülőket terhelte. Az 1948/49-es tanévben a bentlakást áthelyezték Kacsó István lakásába (ahol később TSz is székelt), majd innen Zsigmond István lakásába. Miután Nyárádszereda megszünik járási székhely lenni és felbomlik a szolgabírói hivatal, a bentlakást ebbe az épületbe költöztetik be (ma is ott muködik). Ezekben az években az iskola igazgatói tisztségét Botos Sándor, Nemes Sándor és László Gyula töltötték be.
Az 1956/57-es tanévben Nyárádszeredában beindul a középiskolai oktatás is (ugyanabban az épületben), az első igazgatója (egy évig) László Gyula volt. Öt követte Bárra Endre (1968-ig), aki így emlékezett vissza: "I-XII. osztállyal muködött, mint egységes tanintézet, román-magyar osztályokkal l-VIII-ig. ekkor született meg az a gondolat, hogy új iskolát kellene építeni. Minden tanuló adjon egy lejt hetente az iskolaépítésre. Sokan mosolyogtak a szivárványos elgondoláson, de gyült a pénz, az osztályok versenyeztek. A rajoni és a községi néptanács is segített pénzzel,olcsó anyagok kiutalásával járult hozzá az építéshez. Élen járt az ifjúság. 1960-ban felépült az emeletes iskola, méltó otthona a tanításnak. Az akkori óvoda folytatásaként az új iskola udvarán a düledező épületekből új tantermek készültek".
Az iskola átköltözött az új, felső épületbe, de tovább is használták a régi épületet és telket is. Az egykori olajprés épületének maradványaiból a tanulók gyakorlati tevékenység során mühelyt és garázst építenek (gyakorlati oktató Kacsó Gáspár volt). A muhelyórák keretében az iskola számos problémáját megoldották, többek között üvegházat is építettek. Az iskola egy Mammutnak nevezett nagy régi teherautóval rendelkezett, ami az épületanyagot szállította, s néha az iskola művelődési csoportját kiszállásokra.
1959-63 között az iskola a Makszim Gorkij nevet viselte. Az első végzettek kicsengetés! kártyáján Gorkij-idézetet olvashatunk: "Szeressétek a könyvet, mert megtanít benneteket arra, hogy megbecsüljétek az embereket és önmagátokat, szárnyat ad eszeteknek és lelketeknek, a világ és az emberek szeretetének csodálatos szárnyait".
Az 1965/66-os tanévtől 1969-70-ig Albert Sándor az igazgató (aligazgatók Anghel Nicolae és Páll Ignác). Ez ido alatt a felső iskola udvarán egy többtermes épületet emelnek önkéntes munkával, az alsó iskolánál garázs épül (késobb lebontották), módosítottak az iskola épületén, a szolgálati lakáson.
1970-78 között Timár Ferenc a középiskola igazgatója (aligazgatók Anghel Nicolae és Szakács Márton). Az 1970/71-és tanév elején elhatározták, hogy tornatermet építenek. Tervüket a véletlen is segítette, az 1970-es árvíz. Kis lobbizással felső sugallatra ugyanis olyan papírt állított ki a község, amelyben egy új sportterem építését kérik a régi, az árvíz által tönkretett (de valójában nem is létező) helyett. Meg is kapták a pénzt, így 1972-ben már felavatták az új tornatermet; mellette megyei támogatással kézilabdapályát építettek. Főleg ekkor lendül fel az iskolai sportmozgalom Récsei István tornatanár irányításával, kézilabdacsapataink az országos versenyekig jutottak fel (az iskola lány kézilabdacsapata 1978-ban országos II., a fiuk ugyanakkor a IV. helyen végeztek). 1971-72-ben az alsó iskolánál felépül egy emeletes muhely (ugyancsak a diákok munkája), majd annak folytatásában egy garázs.

Az iskola gyarapodik, a tanulólétszám is növekszik, így 1972-ben esti tagozatú oktatás is indul (1994-ig) reál szakkal. Egy év múlva soforiskola is indult, ahol mintegy harmincan szereztek autóvezetői jogosítványt.
1977/78-as tanévtől felsőbb rendelettel itt is (mint az országban szinte mindenütt) profilt kellett váltani a középiskolának, így lett mezőgépészeti középiskola.
Egy év múlva újabb módosítást eszközölnek: a középiskolát szétválasztják az általános iskolától. 1980-ban a középiskola átköltözik az alsó épületbe. 1978-82 között Adorján! Árpád töltötte be az igazgatói állást. Szerinte a szakközépiskola történetében ez volt a leggondtalanabb időszak, ugyanis a mezőgazdasági minisztériumtól jelentős anyagi támogatást kaptak (többet, mint a tanfelügyelőség részéről). Évfolyamonként egy-egy nappali, illetve esti tagozatot müködtettek.
1982-1990 között Györfy János az iskola igazgatója, aligazgató Janka Anna (1984-88 között).
Mivel az akkori gazdaságpolitika megkövetelte, a diáksereg sokszor vonult ki mezőgazdasági munkára. A szeredaiak főleg a vadasdi gyümölcsösben szedték az almát (de voltak kétszer-háromszor a bátosi gyümölcsösben is); a megye három tucatnyi középiskolája közül mindig "dobogósok" voltak a munkateljesítmény szempontjából, ezért többször dicsérte is öket a Vörös Zászló.
1990-ben Adorjáni Árpádot ismét igazgatónak választják(azóta is ö vezeti az intézményt)

. "1990-ben a Mezőgazdasági Minisztérium nem tartott meg minket, csak a hagyományos gazdasági iskolákat, így váltunk hivatalosan elméleti líceummá. Mindjárt bevezettük a felvételi rendszert, az oktatás színvonala érezhetően emelkedni kezdett." - emlékszik vissza az igazgató.
1995-ben a nyárádszeredai volt az egyetlen, teljesen magyar tannyelvü középiskola a megyében, ezért az új tanévtől tetszik-nemtetszik, a tanfelügyelősség 13 diákkal román tannyelvű intenzív francia profilú osztályt indított az iskolában. S mivel az általános iskola keretében inasképző osztályok müködését sem engedélyezték többé, 1996-ban a középiskola iskolaközponttá alakult, hogy helyet adhasson ezen képzésnek is. Jelenleg reál (matematika-fizika, informatika) és filológia osztályok, valamint autószerelő (magyar és román tannyelvü) és szabó-varró szakoktatás folyik. "A mi iskolánk a nyárádmenti egyszerű ember gyerekének iskolája."- vallja az igazgató, Adorjáni Árpád.
1996 nyarán jól sikerült ünnepség keretében minden évfolyam hazatérő diákjai és jelenlegi, illetve volt pedagógusok és meghívott vendégek együtt hajtottak fejet a 40 esztendős Alma Mater előtt (és állítottak emlékoszlopot az udvaron a pillanat emlékének). A negyven év alatt összesen 2060 diák érettségizett a nyárádszeredai középiskolában (ebből közel másfélszázán külföldön élnek), számos jól felkészült pedagógus, színész, gazdasági szakember és katonatiszt került ki soraikból.

Az általános iskola igazgatója 1978-7989 között Tímár Ferenc volt; az iskola levetkőzte a vidéki névtelenséget, számos kulturális és sportvetélkedő színhelye lett, ugyanakkor a vidék iskoláinak módszertani központja is volt.
1989-90-ben Kovács Irma, 1990 óta Kicsi Elemér az általános iskola igazgatója. Az igazgató szerint a változás, kedvezoen érintette az iskolát, sikerült az épületeket feljavítani. Testvértelepüléseink jóvoltából az iskola kapott néhány számítógépet, ezért az informatika oktatását már itt elkezdhetik (ebből a meggondolásból is kap egyre nagyobb hangsúlyt az informatika a középiskolában is). Az iskola jól ellátott szaktermekkel és laboratóriumokkal rendelkezik, s mint iskolán kívüli tevékenység karneválokat, szüreti bálokat, műsoros eloadásokat tartanak évente, és az iskolának kórusa is van. Örvendetes, hogy megnövekedett a tanulók létszáma (igaz, más településekről is járnak be gyerekek). Azért, hogy az oktatás egy váltásban történjen, más épületekben is kellett osztálytermeket nyitni; jelenleg új tantermek építésén gondolkodik az iskolavezetés.

Nem maradhat ki a képből az iskolás gyerekotthon (szerdai köznyelven árvaház) sem, mint oktatási-szociális intézmény. 1952-ben Nyárádszereda megszünt járási székhely lenni, az egykon vicetörvényszék épülete az állam kezébe került, itt hozták létre a gyerekotthont. Jelenleg 63, 4-18 éves, többségében Maros megyei gyerek lakik az otthonban. Többségük felbomlott, esetleg sokgyermekes családból származik, egyesek nem is ismerik a szüleiket. Fizikailag normális fejlődésüek, de néhány kisegítoiskolára szorulna.
Délelott iskolába járnak a gyerekek, iskola után néhány óra szabad idő (ezt föleg sportolással, focival töltik el), majd délután kötelező tanulási időszak van. Nyári vakációban szabadabb a program: a gyerekek egy része hazautazik szülokhöz, rokonokhoz, néha táborjegyet is kapnak a tanfelügyelőségtől. A 18. életév betöltése, illetve az iskola befejezése után kapnak 500.000 lejt és egy rend ruhát és el kell hagyniuk a gyerekotthont. Aki bejut valamely felsofokú tanintézménybe, arról továbbra is gondoskodik az állam.

Néhány éve községünk iskolahálózata kibővült a legmagasabb fokú képzési formával, így szinte úgy tanulhat valaki szakmát, hogy születésétől szinte ki sem kell mozdulnia Nyárádszeredából. Ami már önmagában véve is nagy elony (és miért ne, számunkra büszkeség is).
1991-ben a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete nagyenyedi tanácskozásán vetodött fel a kérdés, hogyan lehetne fiataljaink számára itthon megszervezni a továbbtanulást, a föiskolai képzést. A Gödölloi Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Foiskolája vállalta, hogy megszervezi a kertészeti képzést Nyárádszeredában, de csakhamar visszalépett, így a folyamat csak 1993-ban indulhatott el, amikor dr. Halász Péterné, a Budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem adjunktusa közbenjárására az egyetem úgy döntött, hogy kihelyezett tagozatot indít Nyárádszeredán. Hogy miért éppen itt? Mert a Nyárádmente alsó szakasza hagyományos zöldségtermesztő vidék, a felső szakaszon pedig gyümölcsöt termesztenek, továbbá mert közel van Marosvásárhely és a boráról ismert Küküllo mente.
A szeredai Bocskai Alapítvány nyomban felkarolta az ötletet (azóta is az alapítvány intézi az adminisztráció nagy részét és megfelelo helyet is szerzett a képzésnek). Az elsőévfolyam 1993-ban kezdett, az idei nyár végén már a hatodik évfolyam számára tartanak felvételi vizsgákat. Általában 40-50 hallgatóval indul az évfolyam, de az utolsó évre már úgyis csak közel fele marad, aki nem hajlandó tanulni, hamar kirostálják

. Örvendetes azonban, hogy ma már Erdély szinte minden városából vannak hallgatók (még a legtávolabbiakból is), már nagy az érdeklődés a képzés iránt. A hallgatók három éven át tanulnak, a negyedik évben termelési gyakorlaton vesznek részt és elkészítik az államvizsgadolgozataikat. A diploma egyenértékü a Magyarországon végzettekével, de honosítása még nem teljesen zökkenőmentes. De "...nem diplomaközpontú a távoktatási rendszer, hanem mi versenyképes kertészeti szakembereket képezünk. Tudást, információt, kapcsolatokat nyújtunk elsosorban" - mondja Jakab Samu közismert vásárhelyi tanár, a szerdai konzultációs központ vezetője.
Google PageRank

Design: puszi                                                                                                                                                                                                  Copyright © 2006-2015  All Rights Reserved


Főoldal
Hírek
Oktatás
Turisztika
Elérhetőség
Fórum
Szálláshelyek
Éttermek
Üzletek
Rally-Cross
Méhészet
Adás-Vétel
Linkajáló











DEÁK FERENC ÁLTALÁNOS ISKOLA
KERTÉSZETI EGYETEM